A csoda és a varázslat estéje, amikor elhagyjuk a fejlett Nyugatot

hu | eng
a kiállító művész: EPERJESI Ágnes / SCHMIED Andi / MÉCS Miklós

a kiállítás időpontja: 2016. október 17 – 18.
a kiállitás megnyitó időpontja: 2016. október 17.  19:00
a kiállítást megnyitotta: Kiss Meta Dorka, a kiállítás kurátora

a kiállítás fb eseménye: https://www.facebook.com/events/999265950182210/

“Évszázadok óta a Nyugati szél áramlatai hoznak szégyent a magyar kisebbségvédelemre. Most azonban megfordulhat a szélirány: Budapestről indulnak el világhódító útjukra a legelnyomottabb kisebbség tagjai, akiket a Föld valaha a hátán hordott. Magyarországon követeltek először figyelmet maguknak, s most igazi Hungarikumként robbanhatnak be a világ színpadán. Nekünk, szövetségeseknek kötelességünk eme legelnyomottabb kisebbség világuralmi törekvéseit támogatni, nyelvüket megtanulni, hogy ezzel identitásukat affirmáljuk.” – Kiss Meta Dorka
_
Kiss Meta Dorka megynitó beszéde:

“Köszönet azoknak akik megtisztelik jelenlétükkel ezt az eseményt.
Itt az ideje lényeges kérdéseket tisztázni- a művészet vajon mi? Szerintem, vagyis tudásom és tapasztalatom szintézise szerint, a művészet olyan mint a fasz- nagy, lüktető, betöltő, behatoló, pervazív.
Néha magam sem tudom, hogy a művészetről, vagy faszokról beszélek, ami jó, sőt mondhatom digi-queer episztemológiának. Ezt a szót nem én alkottam, Londonban tanultam.
Szerencsére a művészeti közeg egyre nyitottabb az újdonságokra, de be kell látnunk a reálpolitika is terepet kell kapjon egy galériában, és még mindig azzal tudja egy nő igazán queeringelni a karrier-nem karrier női szerepmodell binaritást, ha faszokkal foglalkozva épít karriert magának. Nagyon elgondolkodtatott, mikor azt olvastam, hogy a férfiak elég ügyesek és okosak voltak ahhoz, hogy az egész világot az uralmuk alá hajtsák, még a női wcket is. Be kell látnunk, soha nem fogják feladni a világuralmukat és a wciket, hiszen megérdemelten uralkodnak, csak a jussukat élvezik. A válaszom erre? Queeringelni kell. Had éljek egy példával ezt megvilágítandó: A kék és rózsaszín együtt lila, tehát ha lilára festjük az eddigi kék-rózsaszínt nyertünk. Honnan tudom ezt?

Londonban jöttem rá, hogy minden kultúra. Például azért finomabb az utcán vett rántott csirke Londonban, mert kulturáltabb körülmények között lehet megenni. A városi levegő szabaddá teszi a parasztokat, ez örök igazság, a magyar rögvalóságban ez hatványozottan igaz. Művészként és kurátorként óriási a felelősségünk, hiszen kulturát csinálunk, és minden kultúra. Tehát mindent mi csinálunk. De akkor miért van ennyi szar a világban, miért van ennyi szenvedés és fájdalom? Talán velünk van a baj? Nem csinálunk elég jó kulturát? Nagy terhek nehezednek ránk. Egyikünk sem tagadhatja, hogy bizony az élet sokszor sok szart vág hozzánk. A szar egy massza, amiben nehéz megtalálni a queeringelhető binaritásokat. Akkor limonádét kell belőle csinálni. Hogyan csináljunk a szarból imonádét? Erre tanít a művészet. A gyakorlat kezdődik, ahol az elmélet csődöt mond. Sokszor a szar nem elég híg ahhoz, hogy limonádé legyen. A jó hírem, hogy ebben az esetben sem kell a szart csak úgy lenyelni be is lehet vonni cukormázzal.
Például miért is innánk úgy kávét papírpohárból, hogy nincs a papírpohár oldalán krumplinyomdára emlékeztető sokszorosítógrafikai technikával figuratív ábrázolás készítve? Na ugye? Megtennék ezt az emberek művészet, kreativitás nélkül?

Most szeretnénk egy csodálatos új animációs filmet bemutatni, amelyben megválasztják Budapest legelnyomottabb emberét, aki a világ legelenyomottabb embere is egyben. A hang még nem tökéletes, ami méltatlan, de ez van.
Illetve szeretném a legújabb díjam megköszönni a 444-hu-nak, és Böcskei Balázsnak is, hiszen engem is hagyott nyerni, mert tudom, hogy még több is telne tőle. Hiszen a férfiak elég ügyesek és okosak mindenhez.
A művészet lehetőségeket ad, és mindig tanít. A tudást megszerezni egy dolog, de meg is kell tartani. Köszönöm a múzsának, hogy tudok faszt szopni.”